EFI Baja

Egészségfejlesztési iroda Baja

Testsúly (testtömeg) mérés

A hétköznapokban használt testsúly fogalmával gyakorlatilag a testtömegről beszélünk.

A mérlegeink tulajdonképpen súlyt mérnek, de a skálájuk tömegegységeket tartalmaz

így a mérleggel testsúlyt mérünk és testtömeget (kg-ot) határozunk meg.

 

            A súly (jele: Q, mértékegysége: newton, mérése dinamométerrel történik) az az erő,        amellyel a test a Föld nehézségi erő hatására az  alátámasztást nyomja, vagy a      felfüggesztést húzza. A testsúly tehát „helyesen” az az erő, amely erővel a     testtömegünk (test kg-unk) az alátámasztást (a mérést szolgáló mérleget) nyomja.

 

            A tömeg (így a testtömeg) állandó mennyiség, amely nem függ a test térbeli        helyzetétől, míg a súly változó mennyiség, a test térbeli elhelyezkedésétől függ.    (vagyis attól, mekkora a gravitációs térerősség ott ahol a test van)

            A gravitációs térerősség a bolygókon, a Holdon és a Napon  különböző értékű. Ezért      egy test súlya is eltérő lenne, ha  különböző helyeken mérnénk. pl. a Holdon a test          súlya hatszor kisebb volna mint a Földön. A gravitációs térerősség a Földön  is             változó mennyiség, többek között  földrajzi szélességtől és a tengerszint feletti magasságtól függ.

 

A testsúly(testtömeg) megállapítása fontos, azonban önmagában nem meghatározó mutatószáma az ember általános állapotának, közérzetének és energiaszintjének.

 

Egy rendszeres sportoló ember súlyának nagy részét izomzat teszi ki. Lehet, hogy nagyobb a testsúlya, mégis fittebb annál, mint aki nem mozog. Utóbbi kisebb testsúlyú, mégis nagyobb testének a zsírszázaléka, így kevésbé egészséges, nagyobb betegség-kockázatokkal él.

 

A testsúly mérése és nyomon követése orvosi szempontból mindig fontos volt. A testsúly hirtelen változása mindig kórjelző.

Túl ezen, mára a testsúly orvosi és népegészségügyi szempontból kiemelt, központi figyelmet kapott.

A túlsúly, az elhízás a 21. század egyik legnagyobb egészségügyi kihívása, korunk egyik legjelentősebb egészségügyi problémája.

Az elhízás azért jelentős probléma, mert jelentős rizikófaktor számos halálos kimenetelű betegség kialakulásában, szinte minden szervrendszerben előnytelen folyamatokat indít el.

Bár az elhízás hátterében lehetnek betegségek is, a túlsúly leggyakoribb okozója a helytelen életmód. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a túlsúly és az elhízás a második legfontosabb megelőzhető rizikófaktor a dohányzás után. A fejlett országokban a túlsúlyos és elhízott emberek aránya ötévente megduplázódik, ez az arány a gyermekeknél még rosszabb. Aggodalomra ad okot az is, hogy a testsúlynövekedés az izomzat rovására történik.

 

 

 Miért veszélyes, hova vezethet a túlsúly?

 

Az elhízás prognózisa az alapbetegség függvénye.

Amennyiben az elhízás elsődleges, vagyis alapvetően életmódbeli hibákra vezethető vissza, a szövődmények szabják meg a kilátásokat. Elhízottaknál magas vérnyomás hatszor gyakoribb, a krónikus vesebaj kétszer, a cukorbaj nyolcszor, a májbetegség kétszer, a baleseti halálozás 1,3-szer, a műtéti halálozás háromszor magasabb, mint normális testsúlyúak esetén.

10 kilogrammos súlygyarapodás a szív-érrendszeri megbetegedés kockázatát 12 százalékkal, az agyi infarktusét 42 százalékkal emeli.

Az elhízás legjellemzőbb szövődményei a következők:

  1. Érelmeszesedés
  2. Magas vérnyomás
  3. Koszorúér-betegségek: angina pectoris, szívinfarktus, kardiomiopátia
  4. Agyér-katasztrófa (stroke): agyvérzés, agytrombózis, agyembólia
  5. Érelzáródások: végtagelhalás, lábszárfekély, trombózis, embólia, bélinfarktus, veseartéria elzáródás, stb.
  6. Cukorbetegség (II. típus) annak minden következményével
  7. Daganatos megbetegedések: nőknél főként a méhtestrák, epehólyag-, petefészek-, emlőrák és a vastagbél rákja, férfiaknál a prosztata és a végbél rákja mutat erős statisztikai összefüggést az elhízással.
  8. Az alvási apnoe (alvási légzéskimaradás) súlyos állapot, mely az elhízás mértékével szorosan összefügg. Akár szívelégtelenséghez, szívinfarktushoz, stroke-hoz is vezethet.
  9. Ízületek porckopásos betegségei (artrózisok)
  10. Köszvény
  11. Epehólyag-betegségek: Epekő-betegség, epehólyag-gyulladás, epehólyagrák
  12. A máj zsíros elfajulása, és ebből adódó májfunkciós zavarok, elégtelen májműködés
  13. Pszichés zavarok: Depresszió, negatív önértékelés, kapcsolati problémák, öngyilkossági hajlam stb.
  14. Menstruációs zavarok, termékenységi nehézségek, terhesség alatti szövődmények gyakoribbak
  15. Mozgásszervi betegségek: a tartósan nagyobb megtartandó tömeget mind az ízületek, mind a csontok megsínylik,ortopédiai, izületi-, mozgásszervi betegségek alakulnak ki.
  16. Légzési működési zavarok:csökken a vitálkapacitás és a kilégzési tartalék, a tüdőben kórossá válik az oxigén és a széndioxid aránya, melynek előbb-utóbb következménye lesz a nappali aluszékonyság, az általános oxigénhiány, a cianózis (a bőr kékes elszíneződése), a periódusos légzés, esetleg jobb szívfél-elégtelenség.
  17. Csökkent gyógyulási hajlam és túlélési képesség szinte valamennyi betegségnél és sérülésnél.

Az elhízás alapvetően nem kozmetikai probléma, hanem egészségi kockázat.

Az elhízás könnyen megelőzhető és nagyon nehezen gyógyítható, életveszélyes idült betegség, mely már gyermekkorban elkezdődik. Megelőzése, kezelése nem egyszeri, hanem egy életre szóló program.

A szakemberek egyértelműen érzékelési problémákról is beszélnek:

Egyrészt egyre nagyobb testsúlyt tekintünk normálisnak, s a felszedett kilókat és azok hosszú távú következményeit egyszerűen lebecsüljük.

Másrészt –másik végletként- aktuális divatirányzatoknak kívánunk megfelelni.

Sajnálatos tény, hogy a legtöbben nem egészségük érdekében akarnak lefogyni. A diétázók jelentős része 20 és 40 év közötti nő, akik a megjelenésükön szeretnének változtatni, mely érdekében mindent, sokszor az egészségre károsat „bevetnek”.

Célszerű ideális testsúlyról beszélni, azt kialakítani és fenntartani, ami messze nem egyezik a divattal, és ráadásul minden embernél más!

Testmagasság mérés

A testmagasság az emberi termet meghatározására szolgáló számtani adat, a koponyatető (vertex) és a talpsík közötti távolság egyenes tartásban.

Magasságunk nem állandó, reggel néhány centiméterrel magasabbak vagyunk, mint este.

A jelenség Jürgen Bräter tanulmánya szerint abból adódik, hogy gerincoszlopunkat este, mikor alszunk, nem nyomja a súlyunk, így egy kicsit megnyúlunk. Napközben a nyomás hatására mind a csigolyáink egymással érintkező rostos porclemezeinek vastagsága, mind a gerincoszlopot egybentartó, illetve mozgató szalag- és izomrendszer abszolút hosszúsága csökken. Előbbi pusztán a gravitáció, utóbbi a napközbeni izomtónus-fokozódás hatására cselekszik így. (forrás:  http://www.urbanlegends.hu/2005/05/testmagassag-reggel-es-este/)

 

A testmagasság változása gyermekkorban fokozott, majd növekedése lelassul és kb. 20-22 éves korra kialakul a végleges testmagasság.

A végső testmagasság számos tényezőtől függ:

  • genetikai tényező és növekedési minták, mint például a családtagok testmagassága
  • a pubertás kor
  • bármilyen krónikus betegség
  • táplálkozás
  • környezeti és szociális tényezők

Az utóbbi 100 évben átlagosan 11 centimétert nőtt az európai férfiak átlagmagassága. A termet növekedése a kutatók szerint az egészségi állapot jelentős javulását tükrözi.

A növekedéshez elengedhetetlen a megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyag-bevitel.

A magasság növekedéséhez például az egy főre jutó magasabb jövedelem, a lakás- és életkörülmények egészségesebbé válása, a táplálkozás, a helyes életmód hatékonyabb oktatása és a javuló szociális és egészségügyi szolgáltatások is hozzájárultak.

Idős kori testmagasság-változás

Jellemzően 40 éves kor után az embernek csökkenni kezd a magassága. Átlagosan 6-8 mm-rel leszünk alacsonyabbak minden tíz év elteltével 40 éves korunk után. Kezdetekben ez fel sem tűnik, azonban mindent egybevetve a férfiak általában 2,51,2-3 cm-t, a nők viszont akár 5-8 cm-t is vesztenek a magasságukból 70-80 éves korukra (az egészségvédő női hormon, az  ösztrogén hirtelen és gyorsan zuhanni kezd a menopauzában). Mivel a férfiak általában izmosabbak, a hormoncsökkenés ellenére is jobban tartják a formájukat. Végtagjaink nem csökkennek, de az izomvesztés miatt a testtartás romlik.

Azok, akik jobb egészségi állapotban élnek, sokkal kevesebbet veszítenek magasságukból.

Egy amerikai-kínai nemzetközi kutatás arra a megállapításra jutott, hogy időskori testmagasság-csökkenésünk a felnőttkori életmódbeli szokásaink függvénye. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy a korábbi, felnőttkori életmódbeli szokások nagymértékben befolyásolják, hogy mennyit veszítünk testmagasságunkból idősebb korunkban” – jegyezte le John Strauss, a Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) közgazdaság-tudomány professzora. (forrás: Betegszoba.hu 2013. április 08., hétfő 18:459)

A mozgásnak alapvető szerepe van az elsődleges megelőzésben, a csonttömeg megőrzésben, a törésmegelőzésben és a törés utáni rehabilitációban egyaránt. Az izom összehúzódás a csonthártyán keresztül csontképző ingert jelent. A tartóizmok megerősítésével a csigolyák tehermentesíthetők. Ha az izomzat jó állagú, erős, rugalmas, s a mozgáskoordinációt is fejlesztjük, csökken az elesési ráta, ezáltal az időseket veszélyeztető törések, pl. a combnyaktörés kockázata.

A testmagasság mérése:

A testmagasság alapvető fizikai paraméter. Egyéb adatokkal (pl. kor, testsúly, nem) ismeretet szolgáltatat az egyén általános egészségi, fizikai állapotáról.

A testmagasságot a függőleges falfelület mellett álló helyzetben mérjük. A vizsgált személy sarkával, tomporával és hátával érinti a falfelületet.. A fejet úgy tartja, hogy a fülnyílás felső határa és a szemzug alsó része egy egyenesbe esik, a sarka összeér. A vizsgált személy vegyen mély lélegzetet és azt tartsa meg, amíg centiméter pontossággal mérjük.

.

Vérnyomásmérés

Vérnyomásmérés

 

A vérnyomás definíció szerint az a nyomás, amelyet a szív összehúzódásának következtében a vér az ér falára kifejt. Az erek falán mérhető nyomás a vérkör különböző részein a szívtől való távolság és az erek vastagságának függvényében változik. Az általános orvosi gyakorlatban - és az otthoni mérés esetén is - vérnyomás alatt a bal felkar artériájában a szív magasságában mért nyomást értjük. A vér nyomása a szív ritmikus összehúzódásának következtében periodikusan is változik. Az összehúzódott bal kamra által létrehozott csúcsnyomás a méréskor a "felső" értéket adó, szisztolés érték. A balkamra elernyedési fázisában a vérnyomás meredeken esik, eléri a minimális értéket, az ún. diasztolés vérnyomást, azaz az "alsó értéket", majd ismét meredeken emelkedni kezd. Az alsó érték főként attól függ, hogy a vér milyen sebességgel tud továbbfolyni az artériákból a kapillárisokba.

A vérnyomás az életkorral változik:

  • 1 éves korban - 95/65 Hgmm
  • 6-9 éves korban - 100/65 Hgmm
  • Felnőtt korban - 110/65 - 140/90 Hgmm

 

A vérnyomás az idegrendszer pillanatnyi állapotától és a fizikai aktivitástól függően egészséges embernél is állandóan változik a nap folyamán.

Normális esetben a vérnyomása un. élettani határértékek között mozog. Egy mérés eredménye alapján nem lehet azt mondani, hogy valakinek magasvérnyomás-betegsége van. Ülő helyzetben a diasztolés vérnyomás 5 Hgmm-rel magasabb mint fekve, a hát megtámasztásának hiánya is emeli az alsó értéket néhány Hgmm-rel. A keresztbetett lábak a szisztolés, azaz a felső értéket akár 8 Hgmm-rel is emelhetik. A pihenés hiánya, a stressz, dohányzás a nikotin érösszehúzó hatása révén növeli a vérnyomást.

Miért fontos a vérnyomásmérés?

A magas vérnyomás (hypertonia) a fejlett országokban népbetegségnek számít. Kutatások szerint népesség mintegy 15 százalékának van tartósan a magasvérnyomás szempontjából határérték, azaz 140/90 Hgmm fölötti vérnyomása. Félő azonban, hogy ennél többeket érint valójában. Évente csaknem 5000 magyar ember halála írható a betegség számlájára. Más becslések szerint még aggasztóbb a helyzet, mivel minden 8. halálesetben játszik közre a magasvérnyomás, ezzel maga mögé utasította a tumoros megbetegedéseket is.

Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha nyugalmi állapotban, nem szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között két mérés átlaga nagyobb mint 140/90 Hgmm. A magas vérnyomást több tényező együttes hatása alakítja ki. Ha kialakulásának fő oka nem állapítható meg, esszenciális hipertóniáról, azaz elsődleges magasvérnyomás-betegségről beszélünk. Ilyen a betegségek 80%-a. Az is lehet, hogy a magas vérnyomás hátterében megállapítható az azért felelős kórfolyamat pl. vesebetegségek, hormonális zavarok, érelmeszesedés, de okozhatják gyógyszerek is. A betegek kezelése a kiváltó októl függően különböző lehet, amelyet szakorvosnak kell eldönteni.

Határértékek

Kategória

Szisztolés vérnyomás
(Hgmm)

Diasztolés vérnyomás
(Hgmm)

Alacsony vérnyomás

< 90

< 60

Optimális

<120

< 80

Normális

120-130

80-85

Emelkedett (Magas-normális)

130-139

85-89

I-fokú hipertónia (enyhe)

140-159

90-99

Alcsoport: borderline (határérték)

140-149

90-94

II-fokú hipertónia (közepes)

160-179

100-109

III-fokú hipertónia (súlyos)

>=180

>=110

Izolált szisztolés hipertónia

<= 140

<90

Alcsoport: borderline (határérték)

140-149

&lt;90

                *Ezt az osztályozást a WHO 1999-ben határozta meg, és alapjában véve a 6th Report of the Joint National Committee által 1997-ben adott   definíciót és klasszifikációt követi.

 

Mi a helyes vérnyomásmérés technikája?

  1. A mérés előtti 30 percben ne fogyasszunk kávét, alkoholt, ne cigarettázzunk és ne sportoljunk.
  2. A mérést nyugalomban, több perces pihenés után végezzük el.
  3. Lehetőleg a felkarunkon mérjünk.
  4. Rövid ujjú felsőben, vagy a hosszú ujjú inget kigombolva, lazán feltűrve végezzük el a mérést.
  5. Üljünk le egy asztal mellé, karunkat helyezzük az asztalra és lazítsuk el. A hátunkat támasszuk meg, lábainkat ne keresztezzük.
  6. Megfelelő méretű mandzsettát használjunk (a nem megfelelő méret téves értéket eredményez).
  7. A vérnyomásmérő leeresztett mandzsettáját a karon húzzuk szorosra, de ne túlságosan szorosra (két ujj még beférjen a mandzsetta és a kar közé).
  8. A vérnyomásmérő mandzsettáját helyezzük a szív magasságába.
  9. Mérés közben ne mozogjunk és ne beszéljünk.
  10. Ha rendszeresen magasabb az első mérés eredménye, akkor érdemes megismételni a mérést 1-2 perc múlva és ennek az eredményét feljegyezni.

A vércukorszint-mérés

A vércukor méréssel a vérben lévő glükóz (szőlőcukor) szintjét lehet meghatározni. Felismerhető vele a korai cukorbetegség (diabetes mellitus), és állandóan ellenőrizhető vele a már kialakult cukorbeteg vércukorszintje is. 

Mit okozhat a magas vércukorszint?

  • A diabetes hatására csökken a szervezet védekező képessége, felborul a szervezet optimális működése
  • Szívrohamok
  • Érelmeszesedés és szív koszorúsér betegség előfordulása
  • Láb és lábfej keringésének zavarok
  • Izomfájdalmak
  • Szemészeti szövődmények
  • Vesekárosodás
  • Diabéteszes idegrendszeri károsodás
  • Bőr- és nyálkahártya problémák
  • Bakteriális és gombás fertőzések kialakulása

Határértékek

Egészséges szervezetben :A vércukor értékének éhgyomorra 4,0-5,5 mmol/l között kell lennie, az étkezést követően pedig nem haladhatja meg a 8,0 mmol/l-t. Két órával az étkezés után az eredeti értékre kell visszaállnia a vércukorszintnek.

A diabéteszes betegnél:  Az éhgyomri mérés esetén a 4,0-7,0 mmol/l közötti érték, étkezés után pedig a 10 mmol/l alatti vércukorszint még elfogadható. Két órával az étkezés után 6,0–8,0 mmol/l

Az optimális értékek tablettás betegeknél:Étkezés előtt 5,5 mmol/l, utána két órával 7,5 mmol/l.

Inzulinos kezelés mellett:Éhgyomri értéknek 6,1 mmol/l (max. 7,8 mmol/l) alatt, étkezés utáni 8,0 mmol/l -nak kell lennie. 

Hogyan mérjünk helyesen vércukorszintet? Mikor mérjünk?

Érdemes reggeli előtt, illetve más alkalommal étkezés után 1 órával mérni. A cukorbetegek többségének állapota diétával, illetve gyógyszeres kezelés és diéta együttes alkalmazásával egyensúlyban tartható, számukra elkerülhetetlen a naponta többszöri vércukormérés, a nem inzulinnal kezelt betegeknek elég a heti 1-2 vércukorszint meghatározás.

Haskörfogat mérés

Az egészség szempontjából nemcsak a szervezetünkben felhalmozódott zsír mennyisége jelent kockázatot,
hanem a zsírfelhalmozódás helye is.

Ha a túlsúlyos ember alakja inkább almára emlékeztet, akkor az illető hajlamos a zsírt elsősorban deréktájon,
illetve a hason felhalmozni. A körte alakú emberek főként csípőre és fenékre híznak. Az alma formájú (azaz
„hasi hízásra hajlamos”) testalkattal
rendelkezőknél nagyobb a szívbetegség kockázata, így nekik különösen
ügyelniük kell az egészséges testsúly fenntartására. Az alvászavarok (alvási apnoé) egyértelműen a felszaporodott
hasi zsírnak köszönhetők. A nem inzulin-függő cukorbetegség, az érrendszeri betegségek (érelmeszesedés), magas
teljes-koleszterin, csökkent HDL-koleszterin, kóros véralvadás is nagyszámban fordul elő. Az epehólyagot érintő
kórformák, egyes daganatos betegségek (emlőrák, vastagbél-, vese-, hasnyálmirigy daganat) és a mozgásszervet
érintő elváltozások (ízületi degeneráció, porckorongsérv) is igen gyakran társulnak elhízáshoz.

 

Ha Ön férfi, és derékbősége nagyobb, mint 90 cm, illetve ha Ön nő, és derékbősége nagyobb, mint 80 cm, akkor veszélyeztetett.

 

A haskörfogat helyes mérése:

A csípőlapát felső széle és az alsó bordaív közötti távolság felezőpontjának magasságában, kilégzéskor (amikor a hasfal ernyedt állapotban van).